Négy országban élt és 32 fiókát nevelt fel a Mátrában született parlagi sas

Megosztás:

Közel 23 évesen, vonattal történt ütközés következtében pusztult el Ausztriában az a magyar születésű parlagi sas, amelynek rendkívüli életútját csak a halála után sikerült teljes egészében rekonstruálni.

A tojó négy közép-európai országban fordult meg, 15 költési szezon alatt 32 fiókát nevelt fel, és a világ eddig ismert hatodik legidősebb vadon élő parlagi sasa volt. Az egyed azonosítását egy több mint húsz éve megőrzött genetikai minta tette lehetővé.

Különleges természetvédelmi történetről számolt be a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME). A parlagi sas (Aquila heliaca) 2003-ban, a Mátrában, Abasár közelében kelt ki. Fiókaként még ugyanazon év július 3-án gyűrűzte meg Szitta Tamás, az MME és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság közös, a faj védelmét szolgáló LIFE-programjának keretében.

A madár életútja ezt követően több országon keresztül vezetett. 2008-ban már Ausztriában, Hausbrunn közelében próbált költeni, egy évvel később pedig párjával a Morva folyó szlovákiai szakaszán épített fészket. Az első két költési kísérlet azonban nem járt sikerrel.

A pár végül 2010-ben a csehországi Soutok térségében telepedett le, ahol rendkívül eredményes költőmadarakká váltak. A következő 16 évben, 2024 kivételével, minden esztendőben sikeresen költöttek.

Tizenöt szezon alatt 32 fiókát nevelt fel

A csehországi költőterületen töltött időszak különösen sikeresnek bizonyult. A pár 15 eredményes költési szezon alatt összesen 32 fiókát repített ki, egyes években három utódot is felneveltek. A fiatal madarak közül többen később maguk is költőpárok tagjaivá váltak Csehországban és Magyarországon, így a tojó utódai a közép-európai parlagisas-állomány fennmaradásához is hozzájárultak.

A különleges életút 2026. január 21-én ért véget. A madarat az ausztriai Rabensburg vasútállomásán találták holtan, miután vonattal ütközött. A boncolás megerősítette, hogy az ütközés okozta a pusztulását. A vizsgálat során azonban további sérülésekre is fény derült: a testében két különböző időpontból származó lövési sérülések nyomait, régebbi és újabb sörétszemeket is találtak. A szakemberek nem tudták megállapítani, hogy ezeknek volt-e szerepük a végzetes balesetben.

DNS-vizsgálat oldotta meg a rejtélyt

A történet egyik legérdekesebb fordulata, hogy a madarat az osztrák és cseh természetvédők már évek óta ismerték és megfigyelték, az egyedi azonosítása azonban sokáig nem sikerült. A tetemen egy felirat nélküli fehér jelölőgyűrűt találtak, amely egy korábbi magyarországi gyűrűzési programhoz vezetett. A hivatalos ornitológiai gyűrűjét azonban a sas időközben elvesztette, így a pontos származása továbbra is kérdéses maradt.

A megoldást a fiókakori gyűrűzéskor levett és megőrzött genetikai minta jelentette. A DNS-vizsgálatok segítségével sikerült bizonyítani, hogy az Ausztriában elpusztult, régóta megfigyelt madár azonos a 2003-ban Abasár közelében megjelölt parlagi sassal.

A tojó 24. naptári évében, közel 23 évesen pusztult el, ezzel a jelenlegi ismeretek szerint a világ hatodik legidősebb ismert, vadon élő parlagi sasa volt.

A történet ugyanakkor nemcsak egy különleges ragadozó madár életéről szól, hanem a nemzetközi természetvédelmi együttműködés jelentőségét is megmutatja. Magyar, osztrák, szlovák és cseh szakemberek munkája, a hosszú távú megfigyelések, a gyűrűzés és a genetikai minták megőrzése együttesen tették lehetővé a sas teljes életútjának feltárását.

Az egykori pár története sem ért véget teljesen: a hím 2026 tavaszán új tojót talált, és új fészket épített. A magyar születésű tojó öröksége pedig a 32 felnevelt utódban tovább él.

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük