Szöcske vagy sáska? Ezekről a jelekről könnyen megkülönböztetheted őket

• EXO
• 2026. július 10.

A szöcske és a sáska könnyen összetéveszthető, pedig csápjuk, hangjuk, életmódjuk és táplálkozásuk alapján is felismerhető a különbség.

A száraz nyári réteken gyakran találkozhatunk ciripelő, hatalmas ugrásokra képes rovarokkal, amelyeket sokszor egyszerűen szöcskének vagy sáskának nevezünk. A két elnevezés azonban eltérő állatcsoportokat takar, amelyek több, könnyen felismerhető tulajdonságban is különböznek egymástól.

A szöcskék és a sáskák egyaránt az egyenesszárnyúak rendjébe tartoznak, de különböző alrendek képviselői. A szöcskék a tojócsövesek, a sáskák pedig a tojókampósok alrendjébe tartoznak. Az egyenesszárnyúak rendje világszerte mintegy 27 ezer fajt számlál, amelyek közül Magyarországon 126 faj fordul elő.

A csápjuk és a hangjuk is elárulja őket

Az egyik legkönnyebben felismerhető különbség a csápok hosszában látható. A sáskák csápja rövid, rendszerint a testhossz felét sem éri el, míg a szöcskék csápja gyakran a saját testüknél is hosszabb.

A nőstény állatoknál egy másik jellegzetesség is segíthet a felismerésben. A sáskáknak rövid, alig látható tojókampóik vannak, a nőstény szöcskéknél viszont jól látható, hosszú tojócső figyelhető meg.

Az sem mindegy, milyen napszakban találkozunk velük. A sáskák jellemzően nappal aktívak, míg számos szöcskefaj inkább alkonyatkor és éjszaka hallatja a hangját. Ez azonban önmagában nem mindig elegendő a biztos azonosításhoz, hiszen az egyes fajok életmódja eltérhet.

Táplálkozásukban is vannak különbségek. A sáskák túlnyomórészt növényeket fogyasztanak, a szöcskék között viszont ragadozó és vegyes táplálkozású fajok is előfordulnak.

Akár a hangjuk alapján is következtethetünk arra, melyik állattal van dolgunk. A sáskák általában úgy keltenek hangot, hogy hátsó lábukat az első szárnyukhoz dörzsölik. A szöcskék a tücskökhöz hasonlóan többnyire az első szárnyaik összedörzsölésével ciripelnek.

Különleges szöcskék élnek Magyarországon

Hazánk egyik legnagyobb termetű rovara a fűrészlábú szöcske. Testhossza 53–75 milliméter, a nőstények pedig nagyobbak a hímeknél. Ehhez 31–41 milliméter hosszú tojócső és rendkívül hosszú csápok társulnak, így a kifejlett állat teljes hossza akár a 15 centimétert is elérheti.

A Kárpát-medence különleges lakója a magyar tarsza, amely endemikus, vagyis kizárólag ezen a földrajzi területen fordul elő. Testfelépítése eltér sok más szöcskéétől: zömök testéhez vékony lábak tartoznak, ugróképessége gyengébb, és mindkét nem röpképtelen.

A faj terjedőképessége ezért korlátozott, egy-egy élőhely kedvezőtlen megváltozása pedig komoly veszélyt jelenthet az állományaira. A magyar tarsza fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100 ezer forint.

Az imádkozó sáska nem valódi sáska

Az egyik legismertebb, sáska nevű rovar az ájtatos manóként is emlegetett imádkozó sáska. Jellegzetes testtartása, hosszú teste és fogólábbá módosult első lábai miatt könnyen felismerhető.

Neve ellenére azonban az imádkozó sáska nem tartozik a valódi sáskák közé, és a szöcskéknek sem közeli rokona. Evolúciós szempontból a csótányokkal és a termeszekkel áll közelebbi rokonságban.

A nyári esték jellegzetes hangadó rovarai, a tücskök viszont valóban közeli rokonságban állnak a szöcskékkel. A zömök testű, rövidebb lábú mezei és házi tücsök külsőre kevésbé hasonlít rájuk, a karcsú testű pirregő tücsök azonban megjelenésében könnyen összetéveszthető egyes szöcskefajokkal.

A következő alkalommal tehát, amikor egy ugráló rovart látsz a réten vagy ciripelést hallasz a nyári estében, érdemes először a csáp hosszát, a hangadás módját és az állat testfelépítését megfigyelni. Ezek alapján sokkal könnyebb eldönteni, hogy szöcskével, sáskával vagy valamelyik közeli rokonukkal találkoztál.

Forrás: green.hu