Negyven éves a Mátrai Tájvédelmi Körzet

• EXO
• 2025. november 6.

A Mátrai Tájvédelmi Körzetet 1985-ben hozták létre a Mátra hegység központi részén. A védetté nyilvánítás célja a területen található földtani értékek, a táj jellegét meghatározó felszínformák, a felszíni vizek, a természetes növénytársulások, a védett növény- és állatfajok megőrzése, a felüdülést is szolgáló erdei- és gyógyklíma megóvása és fenntartása volt. A Mátrai Tájvédelmi Körzet fennállásának 40. évfordulóját ünnepelve a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság hetente mutat be egy-egy, a területre jellemző emblematikus fajt – közölte honlapján a szervezet.

Ezek egyike a sötét hegyiszitakötő (Cordulegaster bidentata) a rovarok (Insecta) osztályának szitakötők (Odonata) rendjébe, az egyenlőtlen szárnyú szitakötők (Anisoptera) alrendjébe és a hegyi szitakötők (Cordulegastridae) családjába tartozó faj.

A sötét hegyiszitakötő az egyik legnagyobb termetű szitakötő fajunk, melynek testhossza a 8 centimétert is meghaladhatja, szárnyfesztávolsága akár 10 centiméter is lehet. Testét feltűnő, fekete alapon sárga mintázat díszíti, amely a potrohszelvényeken a hát felé erőteljesen szélesedik. Zöld szemei hatalmasak, ami segíti a gyors repülés közbeni tájékozódást és a zsákmány pontos követését.

Európai endemikus faj, kizárólag a Kárpátoktól a Pireneusokig fordul elő. Magyarországon az Északi-középhegységben (Börzsöny, Mátra, Bükk, Aggteleki-karszt és Zemplén), a Soproni-, Kőszegi-hegységen, illetve a Bakonyban ismerjük állományait. A faj a Mátra felsőbb részeinek, a patakok forrásrégióinak lakója. Ezekre a lassú áramlás mellett jellemző, hogy a víz kisebb, laza aljzatú medencékben időzik.

Imágóként (kifejlett rovarként) június-júliusban találkozhatunk egyedeivel. Párzás után a nőstény a víz fölött repülve, testét a vízfelszínhez ütögetve rakja le petéit az iszapba. A kikelő lárvák a vízfolyások medrének finom üledékébe állnak lesben, ahol feltehetően négy-öt évig is fejlődhetnek. Míg a lárvák apró vízi rovarokat, más lárvákat, sőt kisebb rákokat is elfognak, addig az imágók a szaporodóhelyük mentén vadásznak repülő rovarokra.

A faj Magyarországon fokozottan védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 100 ezer forint. Állományaikat veszélyeztető legfőbb tényező a klímaváltozás, mely az éghajlat melegedésével együtt a források vízhozamának csökkenésével vagy teljes elapadásával jár. Ezt a folyamatot fokozzák az erdőgazdálkodási tevékenységgel együtt járó hatások (vízfolyásokat árnyékoló erdőállományok megbontása vagy letermelése miatti mikroklíma-, illetve lefolyási viszonyok megváltozása).

Forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság