Imádnivaló madarunk, aki „követ” a kertben: a vörösbegy

Megosztás:

A vörösbegyet (Erithacus rubecula) nem kell bemutatni senkinek: ez a kedves kismadár minden téli erdőben, fás területen megfigyelhető.

Télen, amikor a fák kopárak és a kert csendesebb, a vörösbegy különösen feltűnővé válik. A hóval borított ágak között narancsvörös mellfoltja úgy ragyog, mintha egy apró adventi dísz lenne — egészen addig, amíg valaki meg nem próbál belépni a területére. Mert bármilyen kedvesnek is tűnik, a vörösbegy meglepően agresszív területvédő.

Egy madár, akit mindenki ismer — és sokan szeretnek

A vörösbegy Európa egyik legismertebb énekesmadara. Magyarországon gyakori fészkelő, sok példány pedig át is telel nálunk. Apró termetű: mindössze 12,5–14 centiméter hosszú, 14–22 gramm súlyú.

Arca és melle élénk narancsvörös, szeme pedig nagy és sötét — ettől lesz olyan „mosolygós” megjelenésű. A hím és a tojó szinte teljesen egyforma, így ránézésre nehéz megkülönböztetni őket.

Angliában különösen nagy tisztelet övezi, már 1960 óta a nem hivatalos nemzeti madár. De nálunk is fontos szereplője a téli kerteknek.

Miért látjuk télen gyakrabban?

A vörösbegy nem vonul messzire, csupán a hideg időben kisebb területet jár be, ezért gyakrabban találkozhatunk vele a parkokban, kertekben. A táplálék ilyenkor szűkös, így bátrabban közelít az emberhez — főleg, ha ásunk vagy gereblyézünk. Tudja, hogy ilyenkor előkerülnek a földben rejtőző lárvák és rovarok.

Ha etetőnk van, örömmel fogadja:

  • lisztkukacot (nagy kedvenc),

  • földimogyorót vagy apró magkeveréket,

  • almadarabkákat,

  • rovaros faggyúgolyót.

A napraforgó magját viszont ritkán fogyasztja — egyszerűen nem tudja feltörni.

Kertünk csendes segítője

A vörösbegy sokkal több, mint kedves téli vendég: fontos szerepe van az ökoszisztémában. Nagy mennyiségben fogyaszt kártevő rovarokat, hernyókat és talajlakó lárvákat, így természetes növényvédőként működik.

Emellett magterjesztő, hiszen ősszel és télen bogyókat eszik, majd a magokat messzebbre viszi — így segíti a cserjék és erdőszélek megújulását.

Ugyanakkor érzékeny faj: a rovarállomány csökkenése, az aljnövényzet eltűnése, illetve a zaj- és fényszennyezés komoly hatással van rá. Emiatt sok helyen indikátorként tekintenek rá: ahol stabil populáció él, ott a környezet is egészségesebb.

A karácsony „hangja”

A vörösbegy télen is énekel — ez önmagában ritkaság, hiszen a legtöbb énekesmadár csak tavasszal hallatja a hangját. Sőt, mesterséges fényben éjszaka is dalra kaphat, és nemcsak a hímek, hanem a tojók is.

Ez a dal nem udvarlás — hanem területvédelem.

Talán ezért lett a vörösbegy az angolszász világ egyik karácsonyi szimbóluma. A viktoriánus korban a piros ruhás postásokat „redbreast”-nek hívták, és ők vitték a karácsonyi jókívánságokat. A képeslapokon idővel a postás helyett maga a vörösbegy jelent meg — így született a hagyomány.

Bájos külseje ellenére határozott

Bár kicsi, a vörösbegy Európa egyik legagresszívebb apró madara. A territóriuma létfontosságú számára, különösen télen, amikor kevés az élelem. Ha betolakodót észlel — akár egy másik vörösbegyet vagy egy piros rongydarabot — gondolkodás nélkül megvédi a területét.

És talán épp ez teszi különlegessé: kicsi, törékenynek tűnik, mégis tele van kitartással és túlélőerővel. Egy valódi téli hős.

Forrás: Greendex
Fotók: Pixabay

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük