Az állatvédelmet támogatni kell, nem megadóztatni

Megosztás:

Nagy visszhangot váltott ki az a napokban kiszivárgott dokumentum, amely kormányváltás esetén átfogó adó- és járulékemeléseket vázol — köztük az úgynevezett állatadót, amely minden házikedvencre kiterjedne. A tervezetről, annak következményeiről és a Rozi-ügy újabb tanulságairól kérdeztük Ovádi Péter állatvédelmi kormánybiztost.

– Milyen társadalmi vagy gazdasági indokok alapján merülhet fel egyáltalán az állatadó ötlete?

– Magyarországon a legfrissebb kutatások szerint a háztartások kétharmadában él valamilyen társállat. Szép a magyar nyelv, nem véletlen, hogy így nevezzük őket: társaink, akik iránt felelősséget vállalunk.

Egy ilyen jellegű adóztatás teljesen életszerűtlen és igazságtalan lenne a felelős gazdákkal szemben, akik már most is sokat áldoznak arra, hogy az állataik megfelelő ellátást kapjanak.

Mi azt valljuk, hogy az állattartást támogatni kell – nem pedig újabb terhekkel sújtani. Az elképzelés egyébként szakmailag is megkérdőjelezhető: minden kutyára és macskára kivetnék, miközben például a macskák azonosítása sok esetben ma is nehézséget okoz.

– Milyen hatással lenne az évi 18 ezer forintos állatadó a felelős állattartásra, például az ivartalanításra, oltásokra vagy a chipeltetésre?

– Az évi 18 ezer forintos teher jelentős visszalépést jelentene. Ez az összeg egy ivartalanítás árának több mint a fele — sok gazdát el is tántoríthatna a szükséges állategészségügyi beavatkozásoktól.

Mi épp azt szeretnénk elérni, hogy minél több állat legyen ivartalanítva, beoltva és chippel ellátva. A felelőtlen állattartókra viszont aligha lenne hatása: aki eddig sem vállalta a kötelezettségeit, az ettől az adótól sem válna felelősségteljesebbé.

Mi a támogatásokban hiszünk — gondoljunk csak a Magyar Falu Programra vagy az országos ivartalanítási, chipelési, oltási programokra. Valódi eredmény ezekkel érhető el, nem pedig új adókkal.

– Fennáll-e a veszélye annak, hogy az állatadó bevezetése miatt nőne az utcára kerülő vagy leadott állatok száma?

– Sajnos igen. Már jelenleg is sok a kóbor állat, egy ilyen intézkedés pedig tovább növelné a számukat. A most még felelős gazdákat is döntéshelyzetbe kényszeríthetné: aki nem tudná vállalni a költséget, végső esetben megválna az állattól.

Ennek pedig beláthatatlan következményei lennének: a kóbor állatok többsége ivaros, így az elengedett állatok további szaporulatot hoznának létre.

– A tervezet a kisállat-termékekre is plusz 4 százalékos adót vezetne be. Mit jelentene ez a menhelyek és az állatvédő szervezetek számára?

– Ez a lépés rendkívül súlyos terheket róna a menhelyekre, amelyek már most is komoly anyagi nehézségekkel néznek szembe. Kik használják a legtöbb állateledelt? Az állatmenhelyek. Kik vásárolják a legtöbb felszerelést? Szintén az állatmenhelyek. Egy ilyen intézkedés tehát éppen azokat sújtaná leginkább, akik a legnagyobb terhet veszik le az állam és az önkormányzatok válláról. Ráadásul bizonyos állatfajoknál a megfelelő minőségű takarmány létkérdés — ennek drágulása közvetlen állatvédelmi kockázatot jelentene.

– Rozi ügye nagy társadalmi felháborodást váltott ki. Milyen joghézagokra mutatott rá az eset, és hol látja szükségesnek a szigorítást a gondatlanságból elkövetett állatkínzás kapcsán?

– Jelenleg az állatkínzás csak akkor büntethető, ha szándékosan követik el. A magyar szabályozás európai viszonylatban így is szigorú — a büntetési tételek akár 5 év szabadságvesztést is lehetővé tesznek.

Az élet azonban időről időre olyan eseteket hoz, amelyekre reagálnunk kell. Rozi tragédiája is ezt mutatja: mivel nem bizonyítható az egyértelmű szándékosság, a „figyelmetlenség” mögé lehet bújni. Ez pedig nem elfogadható.

A szakértőkkel és jogászokkal áttekintjük a lehetőségeket, és célunk, hogy a gondatlanságból elkövetett állatkínzás is büntethető legyen. A társadalmi, civil, szakmai és politikai akarat is ebbe az irányba mutat — az Országgyűlés egyhangú döntése is ezt támasztja alá.

– Vannak-e nemzetközi példák, amelyeket átvehetünk?

– Igen. Számos európai ország — például Ausztria, Csehország, Dánia vagy Lengyelország — már bünteti a gondatlanságból elkövetett állatkínzást is.

Magyarországon jelenleg is az egyik legszigorúbb a büntetési rendszer, de a jogszabály módosítása során figyelembe kell venni a hazai büntetőjog rendszerét és logikáját. Természetesen áttekintjük a nemzetközi gyakorlatokat is, hogy a lehető legjobban szolgáljuk az állatvédelem ügyét.

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük