Akinek a hurrikán sem jelent fenyegetést

• EXO, Gondozoo, Jó hírek
• 2025. október 27.
• 6

Amikor egy hurrikán átsüvít az óceán fölött, úgy felkavarja a tengervizet, hogy a mélyből is felszínre hoz jó pár vízi állatot. Terített asztallal várja a ragadozókat, melyek elég bátrak ahhoz, hogy szembeszálljanak a vihar rettenthetetlen erejével.

Éjszaka borul a sziklás fennsíkra. Egy tengeri madár meghúzza magát az üregében, miközben a mélyben, a szirteknél, lassú hullámok mossák a partköveket. A kismadár azonban még a sötét csöndben is megérzi, hogy 1600 kilométerrel arrébb, Marokkó partjainál vihar formálódik.

Az ilyen trópusi ciklonok a forró tengervízből nyerik energiájukat. A felhalmozódó hő óriási, forgó légtömeggé áll össze, amely akár a fél bolygót bejárhatja. A madár által érzékelt ciklon több száz kilométer széles, felszíne mentén villámok villannak, a tenger felett pedig 240 km/órás széllökések korbácsolják a hullámokat.

A hurrikánok erejét jól ismerjük. A legtöbb tengeri madár ilyenkor inkább a parton marad, vagy hosszú utat repül, hogy elkerülje a veszélyes légáramlatokat. A fregattmadarak például rendkívüli magasságokba emelkednek, hogy átrepüljenek a ciklon fölött, az albatroszok pedig – bár híresek a viharállóságukról – gyakran a hurrikán szemének viszonylagos csendjében találnak menedéket.

De nem minden állat tart a vihartól. Néhány faj számára a hurrikán nem fenyegetés, hanem lakoma, hiszen a felkavart mélység ritka csemegéket hoz a felszínre: tintahalakat, polipokat, mélyvízi lábasfejűeket.

Ilyen a Desertasi viharmadár is. Apró, gyors, hosszú, tűhegyes szárnyakkal, amelyekkel épp a legerősebb légmozgásban érzi otthon magát. Ő nem menekül a vihar elől – hanem megkeresi. Beleveti magát a ciklon heves légörvényeibe, és akár 200 kilométeren belül is képes mozogni a forgószél középpontjához viszonyítva.

„Nehéz elképzelni, milyen körülmények lehetnek egy hurrikán belsejében” – mondja Francesco Ventura, biológus, a Woods Hole óceánkutató intézet kutatója. „Ez a madár galambnyi, alig néhány száz gramm, mégis akár 100 km/órás vagy ennél is erősebb szelekben vitorlázik, 8 méteres hullámok felett. Ott repül, ahol a vihar a legerősebb.”

Amikor a trópusi ciklon elvonul, a madár a vihar nyomában halad tovább, és a felkavart tengervízből előkerülő lényekkel lakik jól.

A hurrikánok nem csak partokat és városokat dúlnak fel; az óceáni élővilágot is átrendezik. Forgásuk során felkeverik a vízrétegeket: a meleg felszíni vizek lefelé süllyednek, a mélyből pedig hideg, tápanyagban gazdag víz kerül a felszínre. Ez egyszerre jelent pusztítást és újjászületést: a fészkelőhelyek elmosódhatnak, korallok megsérülhetnek, de közben robbanásszerűen nő a planktonok és a mélyből előúszó állatok száma – ez pedig valódi bőségidőt hoz a viharmadaraknak.

A Desertasi viharmadár azonban nem csak a viharokhoz alkalmazkodott. Élete nagy részét a nyílt óceánon tölti, akár 12 000 kilométeres táplálkozó körutakat téve meg Afrikától Észak-Amerikáig és vissza. Ehhez dinamikus vitorlázást alkalmaz: a gyors és lassú légrétegek közötti különbséget kihasználva szárnycsapások nélkül is képes hatalmas távokat repülni.

Testfelépítése az energiahatékonyság műalkotása: hosszú, keskeny szárnyak, minimális légellenállás, tökéletes siklás viharban is.

A faj azonban veszélyeztetett. Mindössze 200 pár él belőle, kizárólag a Madeira-szigetek egyik vadregényes szigetcsoportján, ahol épp akkor költenek, amikor az Atlanti-óceánon tombol a hurrikánszezon. Nem véletlen: sorsuk szorosan összefonódott a viharokkal.

A hurrikánok sok madárfaj számára pusztítást jelentenek, de a Desertasi viharmadár számára élelem és túlélés forrását. Ott repül, ahol más már nem tud; és abból él, amit a vihar felszínre hoz.

Amikor mások menekülnek, ő odaszáll, és kivárja a pillanatot, amikor a tenger megtelik élettel.

Forrás: MME