A simogatás sem mindig jó a kutyádnak

Megosztás:

Előfordulhat, hogy amit mi kedvességnek és törődésnek szánunk, azt a kutya kellemetlennek vagy akár terhesnek éli meg.

Ilyenkor többnyire nem ugatással vagy morgással jelez, hanem apró, könnyen figyelmen kívül hagyható jelekkel próbálja tudtunkra adni, hogy számára ez túl sok.

Szeretjük azt hinni, hogy a simogatás minden kutyának egyet jelent az örömmel, hiszen mi így fejezzük ki a szeretetünket. A valóság azonban árnyaltabb: a kutyák nem egyformán viszonyulnak az érintéshez, és ami az egyiknek boldogságot okoz, a másiknak kifejezetten zavaró lehet.

A simogatás nem univerzális örömforrás

A kutyák személyisége, előélete és aktuális lelkiállapota egyaránt meghatározza, hogyan reagálnak az érintésre. Van, amelyik imádja a hosszas ölelgetést, míg mások csak rövid, célzott simítást viselnek el. Ha a kutya simogatás közben elfordítja a fejét, megfeszíti a testét vagy „lefagy”, az egyértelmű jelzés arra, hogy számára ez nem kellemes.

Rossz időzítés, rossz hely

Nem mindegy, mikor és hol érünk hozzá. Evés, pihenés vagy fokozott izgalmi állapot közben a simogatás könnyen zavaróvá válhat. Ugyanez igaz bizonyos testrészekre is: a felülről érkező kéz, a mancsok, a farok vagy a has sok kutyánál érzékeny terület. Ami nekünk természetes mozdulat, az a kutya számára tolakodó vagy fenyegető lehet.

Stressz és túlterheltség

Egy stresszes, túlingerlődött vagy fáradt kutya számára a simogatás nem megnyugvást hoz, hanem tovább növeli a feszültséget. Ilyenkor gyakori jelzés a szájnyalogatás, ásítás, elfordulás, vagy az, hogy a kutya egyszerűen odébb megy. Ezek mind azt üzenik: „köszönöm, most elég”.

Előélet és tanult tapasztalatok

Egy mentett, bántalmazott vagy korábban rossz élményeket átélt kutya számára az érintés egészen mást jelenthet, mint egy kölyökkorától biztonságos környezetben nevelkedett ebnek. A simogatás nála bizonytalanságot vagy félelmet is kiválthat, ezért különösen fontos a fokozatosság, és az, hogy a kutya irányíthassa a közeledést.

Amikor a szeretet túl sok

Sok kutya nem tiltakozik látványosan, hanem udvariasan eltűri a simogatást – attól még nem élvezi. A farkcsóválás ilyenkor félrevezető lehet, hiszen nem minden esetben az öröm jele. Ha a kutya nem kezdeményez, nem közeledik, csak kivárja, míg vége lesz, az arra utal, hogy számára ez nem pozitív élmény.

Mire figyeljünk a simogatásnál?

A legfontosabb szabály az odafigyelés és tisztelet. Figyeljük a kutya reakcióit, és hagyjuk, hogy ő döntse el, mikor szeretne érintést. Sok kutyának komfortosabbak a rövid, oldalsó simítások a mellkason vagy a váll környékén, mint a fej fölé nyúlás. Ha pedig elfordul, megfeszül vagy elsétál, fogadjuk el a határait.

Összegzés

  • A simogatás nem minden kutyának jelent örömöt.

  • A testbeszéd sokszor többet elárul, mint a farkcsóválás.

  • A rossz időzítés és a túl sok inger ellenérzést válthat ki.

  • Az előélet erősen befolyásolja az érintéshez való viszonyt.

  • A valódi szeretet a kutya határainak tiszteletben tartásával kezdődik.

Forrás: Háziállat

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük