A nőstények kegyeiért harcolnak a nagy szarvasbogarak

• EXO
• 2025. július 17.
• 173

A Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártéren nemcsak a tiszavirágok rajzásában gyönyörködhettünk, hanem a nagy szarvasbogarak rajzását és párzását is megfigyelhetjük – hívja fel a figyelmet honlapján a Körös-Maros Nemzeti Park.

A nagy szarvasbogár a hazánkban előforduló egyik legnagyobb rovar. Nevét onnan kapta, hogy a hímeknek hatalmas, szarvasagancsra emlékeztető, egyedi rágóik vannak. Ezek a rágók nemcsak kinézetükben, hanem funkciójukban is gyakorlatilag megegyeznek a szarvasbikák agancsával, hiszen a nőstények kegyeiért folytatott harc során a hímek egymás elleni fegyverként használják, ugyanúgy, mint a szarvasbikák agancsaikat a bőgés idején.

Mint ahogy a szarvasoknál csak a hímek viselnek agancsot, úgy a bogaraknál is csak a hímeknek van ilyen nagyméretű, módosult rágójuk. A nőstényeknek egyáltalán nem feltűnő, teljesen szokványos, kisméretű, ívelt rágóik vannak.

Alapvetően keménylombos erdőkhöz kötődnek a nagy szarvasbogarak, főleg a tölgyfák alkotta erdőket, facsoportokat kedvelik. A Maros mentén ugyan nem ez a meghatározó, de azért itt is találunk tölgyes erdőket. Ezek a területek alkalmas élőhelyet biztosítanak a nagy szarvasbogarak számára. Azért kötődnek alapvetően a tölgyfákhoz, mert 4-5 évig fejlődő lárváik fakorhadékkal táplálkoznak, erre leginkább a korhadó tölgyfa a megfelelő. A hosszú lárvastádiumot követően minden évben május végén, június elején kezdik meg rajzásukat az imágók, azaz a kifejlett rovarok. A szarvasbogarak 1-2 hónapig élnek kifejlett állapotukban, a fák sérüléseiből folyó nedveket nyalogatják, szívogatják.

Általában az alkonyati órákban aktívabbak, főleg a hímek, amelyek ilyenkor keresik a párzásra kész nőstényeket. Szinte függőleges testtartásban, hangos zúgással, fáról-fára repülnek ezek az akár 8 centiméteres rovarok. Gyakran előfordul, hogy egy-egy nőstényt több hím is egyszerre környékez meg, ilyenkor kezdődnek az összecsapások. Hatalmas, agancsszerű rágóikkal összeakaszkodnak és igyekeznek ellenfelüket a magasba emelni, hogy aztán ledobhassák a földre a fa törzséről.

Sikeres párzást követően a hímek általában néhány napon belül elpusztulnak. A nőstények valamivel tovább élnek, hiszen rájuk még vár egy fontos feladat: a peték lerakása. A lárvák számára alkalmas korhadó fatuskókat, fatörzseket keresnek, s ezek közvetlen környezetében, a föld alá, rakják petéiket. Akár 30-50 cm mélyre is leásnak.

A nyári forróságban tehát az árnyas ártéri erdők nemcsak kellemes légköri viszonyokat nyújthatnak a természetkedvelők számára, hanem olyan látványos természeti látványosságokat is megfigyelhetnek, amilyen a szarvasbogarak rajzása.

Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park