A hőhullámok hatása már a lepkék viselkedésén is látszik

• EXO
• 2026. július 20.

A lepkék viselkedése sokat elárulhat az erdők állapotáról. A szakemberek szerint a hőhullámok hatásai már a lombkoronában is érzékelhetők.

A legtöbben a lepkékre csupán a nyári rétek színes lakóiként gondolnak, pedig ezek az apró rovarok fontos jelzői lehetnek a természet állapotának. Egyes fajok viselkedésének megváltozása ugyanis olyan környezeti változásokra hívhatja fel a figyelmet, amelyek első pillantásra még nem is láthatók.

Erre jó példa a tölgyfalepke (Neozephyrus quercus), amelynek egyre gyakoribb, szokatlan viselkedésére a természetvédelmi szakemberek is felfigyeltek.

A lombkorona már nem mindig jelent menedéket

A boglárkalepkék családjába tartozó tölgyfalepke Magyarország tölgyeseinek rejtőzködő faja. Életének nagy részét a fák lombkoronájában tölti, ott táplálkozik, pihen és szaporodik, ezért a kirándulók ritkán találkoznak vele.

Az elmúlt években azonban több alkalommal is előfordult, hogy nagyobb számban jelent meg az erdei utak mentén, illetve a talaj közelében. Nedvesebb helyeken olykor több tucat példány is összegyűlt.

A szakemberek szerint ennek hátterében az állhat, hogy a hosszan tartó hőhullámok és az aszály miatt még a lombkorona sem biztosít elegendő párát és hűvösebb mikroklímát. A lepkék ezért kénytelenek leereszkedni, hogy vizet találjanak és elkerüljék a túlzott felmelegedést.

Apró jel, nagy jelentőség

A lepkéket a biológusok régóta bioindikátorként tartják számon, mert rendkívül érzékenyen reagálnak a környezet változásaira. Egy faj viselkedésének megváltozása vagy állományának csökkenése sokszor már jóval azelőtt jelzi az ökológiai problémákat, hogy azok más módon is egyértelművé válnának.

Az IPCC legutóbbi jelentése szerint Európában egyre gyakoribbak a szélsőséges hőhullámok és az elhúzódó aszályos időszakok. Ezek nemcsak a fákat terhelik meg, hanem az egész erdei ökoszisztémára hatással vannak, a talajtól kezdve a rovarokon át egészen a madarakig és az emlősökig.

A tölgyfalepke viselkedése ezért nem önmagában érdekes, hanem azért, mert az erdei mikroklíma átalakulásának egyik lehetséges jelzője.

Már a patakok is eltűnnek

A vízhiány következményei nemcsak a lombkoronában, hanem az erdők egészében is egyre látványosabbak.

Selmeczi-Kovács Ádám, a Duna–Ipoly Nemzeti Park igazgatója a Telexnek adott interjújában arról beszélt, hogy a Börzsönyben és a Visegrádi-hegységben 2022 óta egyre gyakrabban fordul elő, hogy még a főbb patakok is kiszáradnak, a vízfolyások eltűnnek vagy a kövek alá húzódnak.

„Gyakorlatilag a központi Börzsönyben, ha a Szén-patak völgyében körülnézünk, vagy a Nagy-Mána gerincéről letekintünk, mindenhol láthatók ezek a jelek. Olyan szárazság van, hogy az eredetileg októberben bekövetkező lombszíneződés már most megtörtént” – mondja a szakember.

A víz megtartása kulcsfontosságú

A szakemberek szerint az egyik legnagyobb gondot az jelenti, hogy a lehulló csapadék gyorsan elfolyik, így nem tud elegendő víz maradni a talajban. Ebben szerepet játszhatnak az erdészeti utak és a korábbi tájhasználati beavatkozások is.

A Duna–Ipoly Nemzeti Park ezért olyan megoldásokon dolgozik, amelyek segítik a víz helyben tartását. A Börzsönyben, a Pilisben és a Visegrádi-hegységben több helyen kisebb vízvisszatartó medencéket alakítanak ki, amelyek nemcsak a talaj nedvességének megőrzését segíthetik, hanem új vizes élőhelyeket is létrehozhatnak.

Ezek a kisebb vízfelületek a kétéltűek szaporodását is támogatják, emellett ivóhelyként és menedékként szolgálhatnak számos más állatfaj számára.

Forrás: green.hu