30 éves a Duna-Dráva Nemzeti Park

• EXO
• 2026. január 29.

A Duna-Dráva Nemzeti Park 1996-ban jött létre több, a már korábban is védelem alatt álló terület egyesítésével.

Fő feladata a Duna és a Dráva mentén található, jelenlegi és egykori ártér természeti értékeinek megóvása, fenntartása, helyreállítása – számolt be róla a Sokszínű vidék.

A nemzeti park kiterjedése mintegy 50 ezer hektár, ebből 15 ezer hektár fokozottan védett terület. Ide tartozik a Duna Sió-toroktól a déli országhatárig terjedő szakasza, valamint a teljes hazai Dráva szakasz. 2004 óta a Duna-Dráva Nemzeti Park egyben Natura 2000 terület is.

A területen lévő Mura-Dráva-Duna Bioszféra Rezervátum kiterjedése 630 ezer hektár, ebből hazánkra 235 ezer hektár esik, ami lefedi a Duna-Dráva Nemzeti Parkot, valamint a Mura-menti tájvédelmi Körzetet.

A nemzeti parkért is felelős Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területe kiterjed Baranya és Tolna megye teljes területére, Somogy megyére a Balaton déli partja kivételével, valamint kisebb részben Fejér és Bács-Kiskun megyére is.

A Dél-Dunántúl legnagyobb része dombság, amelyből szigetként emelkedik ki a Mecsek és a Villányi-hegység. A dombvidéket keletről és délről a Duna és a Dráva hordalékával feltöltött síkságok szegélyezik, így a védelem alatt álló területeken nagyon sokféle élőhely tanulmányozható.

A nemzeti park területi egységei

Gemenc

Gemenc 1977-ben lett védett terület, eredetileg önálló tájvédelmi körzetként. Ez a terület az ország legnagyobb, zömében erdővel borított ártere, melynek hossza 30 kilométer, szélessége 7 kilométer. Az ártéren a víz az úr, ennek megfelelő a növényzet is: a mélyebb területeken füzek, a magasabbakon nyárfák telepedtek meg, valamint itt él a cserjeszinten a galagonya és a hamvas szeder.

Ezek a ligeterdők szinte megközelíthetetlenek, így remek búvóhelyet kínálnak a nagyvadaknak. A ritkán víz alá kerülő részeken található a ritka fekete galagonya, a tavaszi csillagvirág. A gemenci holtágak májusban fehérek a fehér tündérrózsától vagy sárgák a tündérfátyoltól, mindkettő védett faj. Gemenc mélyén szürke gémek, rétisasok, kerecsensólymok és békászó sasok találnak élőhelyet.

A gemenci erdőkben található a Gemenci Állami Erdei Vasút, melyen időszakosan gőzvontatású nosztalgia vonat is közlekedik.

Béda-Karapancsa

A rendkívül értékes növény- és állatállománnyal rendelkező területen, mely két fő részből áll, 1989-ben hoztak létre tájvédelmi körzetet. A bédai rész a Duna jobb partján húzódik, Mohácstól a déli országhatárig. Földrajzilag a Drávaközhöz tartozik. A karapancsai rész a bal parton követi a folyamot és magába foglalja a Karapancsai-halastavat.

Ligeterdeiben a kockás liliom, a jerikói lonc és a fürtös gyűrűvirág is előfordul. A vízi-lófark családjának egyetlen ma élő képviselője, szintén májusban virágzik a bédai holtágak homokos aljzatán. A mocsárrétek védett növénye a réti iszalag.

A Duna alsó szakasza a rétisasok és a fekete gólyák által legsűrűbben lakott területe az országnak. A Szúnyog-sziget erdeiben holló, kerecsensólyom és rétisas fészkel. A Duna árterein, holtágain hatalmas csapatokban tanyáznak a nagy kócsagok, kis kócsagok, kanalasgémek. Az emlősök közül kiemelkedően értékes a vidra, az áthatolhatatlan erdőkben vadmacska él.

Dráva-menti síkság

A Dráva menti síkság tulajdonképpen a helyenként 10–15 kilométer széles magyar árteret jelenti. Az árteret holtágak és galériaerdők kísérik. A morotvákban sulyom, rucaöröm, tündérálom és kolokán állományai nőnek. A hazai Dráva- szakasz halban leggazdagabb vizeink egyike. Él itt kecsege, Petényi-márna, lápi póc és réti csík. A kétéltűek közül külön figyelmet érdemel a rendkívül ritka tarajos gőte. A hüllők közül előfordul a kockás sikló, a rézsikló és a mocsári teknős. A partokon költ a kis lile és a billegetőcankó. A jégmadár és a gyurgyalag fészkelőhelye a folyó partfalaiban található.

A galériaerdőkben ezrével élnek az énekesmadarak: fülemüle, énekes nádiposzáta, barátposzáta, csilpcsalpfüzike. Védett ragadozó a nyuszt és a vadmacska. Külön színfoltja a területnek a Mattyi Madár Emlékpark, amelynek kopjafái a hazánkban kipusztult madárfajokra emlékeztetnek.

Barcsi-ősborókás

A terület 1974-ben lett védett Barcsi-ősborókás tájvédelmi körzet néven. Belső-Somogy déli részén gyepekkel, tavakkal, mocsárrétekkel tarkított táj. A borókás kialakulásában az erdőirtás, legeltetés játszotta a főszerepet. Névadó növénye a közönséges boróka.

A homoki gyepeken a rovarok képviselői a homokfutrinka, a borókacincér és az ájtatos manó. A búbos banka és a darázsölyv is itt él. Helyenként találkozhatunk rézsiklóval. A pangó vizű élőhelyeken kialakult láperdőkben él a királyharaszt, amely a Kárpát-medencében kizárólag itt található.

Lankóczi-erdő

A Lankóci-erdő (Lankóczi-erdő) Gyékényes község határában, attól kelet-délkeletre terül el. A Lankóci-erdő területén ártéri társulások találhatóak. Védett ritkaságai közé tartozik a mocsári kockásliliom, a ligeti csillagvirág, a farkasboroszlán, valamint orchideák. A ligeterdőkben haris fordul elő.

Zákány-Őrtilos térsége

A területen több olyan növény található, amely az országban máshol nem vagy csak ritkán található. A szurdokvölgyek hűvösebb mikroklímája kedvező életfeltételeket teremt többek között a következő fajok számára: hármaslevelű szellőrózsa, pofók árvacsalán, hegyi zergevirág.

Forrás: Sokszínű vidék/Miskolczi Timea Panny