Négymillió éves őspoloskafaj nyomára bukkantak a kutatók
- EXO
- 2025. szeptember 17.
Az első hazai őspoloskafajt találták meg magyar és lengyel kutatók a Veszprém vármegyei Pulán.
A lelet alapján beazonosították, hogy az ősi poloskafaj ahhoz a Cylapinae alcsaládhoz tartozik, amely ma trópusi-szubtrópusi elterjedésű. Így a kutatók azt feltételezik, hogy az alcsalád a pleisztocén lehűlés miatt tűnhetett el Európa középső és keleti régiójából – számolt be róla a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat.
Pula a Bakonyban, Veszprém vármegyében található, az innen keletre található egykori alginitbánya a hazai őslénytan egyik klasszikusnak számító ősmaradvány-lelőhelye. Az itt egykor elterült krátertó nagyjából 4 millió éves (pliocén korú) üledéke az alginit, amely számos növény és állat testének maradványait őrizte meg. Nem ritkák itt a levélkövületek, a különböző ízeltlábúak vagy halak lenyomatai, de ismertek innen nagytestű emlősök, például orrszarvúak maradványai is.
Noha az innen begyűjtött ízeltlábúak régóta ismertek, maradványaik beható elemzése sok ponton még szakértőt kíván. A pulai alginitbányából gyűjtött többszáz ízeltlábúkövület között volt egy poloskamaradvány, amely nemrégiben fel is keltette a szakemberek
figyelmét. A kövületet Kóbor Péter, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézet poloskákra szakosodott entomológusa, Szabó Márton, az MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának és az ELTE Őslénytani Tanszékének munkatársa, Szappanos Bálint, a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának munkatársa, valamint Artur Taszakowski, a lengyel Sziléziai Egyetem mezeipoloska-specialista kutatója vették tüzetesen górcső alá.
Magát a poloskakövületet még Szappanos Bálint fedezte fel egy évekkel ezelőtti terepbejárás során. Noha a példány állapota első ránézésre nem sok jót ígért, kellő mennyiségű kulcsfontosságú morfológiai bélyeg őrződött meg rajta ahhoz, hogy rendszertani helyzetét közelebbről is megvizsgálhassák a kutatók. A vizsgálatok eredményei alapján a példány a Cylapinae mezeipoloska alcsaládba tartozik, azon belül pedig egy új poloskanem új faját képviseli. A kutatócsapat az új faj nevét Pula falu nevéből, valamint a lelőhely (egyben a példány) korából rakták össze: Pulafulvius pliocenicus.
Az új faj beazonosítása számos ponton kiemeli a pulai lelőhely tudományos jelentőségét
A Cylapinae alcsalád ma egy trópusi-szubtrópusi elterjedésű poloska-alcsalád, így a kutatók azt feltételezik, hogy Európa középső és keleti régiójából (beleértve a Kárpát-medencét is) a pleisztocén lehűlés miatt tűnhettek el.
A munkából született tudományos publikáció a Palaeobiodiversity and Palaeoenvironments nevű szaklap hasábjain jelent meg.
Forrás: HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat
- Böjtöléstől mulatságig: a húsvéti ünnepkör története
- A termékenységet és a jószerencsét táplálták a húsvéti hagyományok
- Nő a nagytestű ragadozók száma a Bükkben
- Elképesztő távolságokat tesznek meg költöző madaraink – mutatjuk a légifolyosókat
- Több problémára világított rá a szigetközi rétisas esete
- A nyuszi nem ünnepi kellék, hanem élőlény
2026. április 6.
Mit jelent, ha a kutya félrebillenti a fejét?
2026. április 6.
A világ legdrágább műkincsei közé tartoznak a Fabergé-tojások
2026. április 5.
Nyolc állati képesség, amit az ember is megirigyelhet
2026. április 5.
Böjtöléstől mulatságig: a húsvéti ünnepkör története
2026. április 4.
Nem csak tisztálkodás: ezért nyalogatják magukat a kutyák és macskák
2026. április 4.