Négymillió éves őspoloskafaj nyomára bukkantak a kutatók

• EXO
• 2025. szeptember 17.
• 30

Az első hazai őspoloskafajt találták meg magyar és lengyel kutatók a Veszprém vármegyei Pulán.

A lelet alapján beazonosították, hogy az ősi poloskafaj ahhoz a Cylapinae alcsaládhoz tartozik, amely ma trópusi-szubtrópusi elterjedésű. Így a kutatók azt feltételezik, hogy az alcsalád a pleisztocén lehűlés miatt tűnhetett el Európa középső és keleti régiójából – számolt be róla a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat.

Pula a Bakonyban, Veszprém vármegyében található, az innen keletre található egykori alginitbánya a hazai őslénytan egyik klasszikusnak számító ősmaradvány-lelőhelye. Az itt egykor elterült krátertó nagyjából 4 millió éves (pliocén korú) üledéke az alginit, amely számos növény és állat testének maradványait őrizte meg. Nem ritkák itt a levélkövületek, a különböző ízeltlábúak vagy halak lenyomatai, de ismertek innen nagytestű emlősök, például orrszarvúak maradványai is.

Noha az innen begyűjtött ízeltlábúak régóta ismertek, maradványaik beható elemzése sok ponton még szakértőt kíván. A pulai alginitbányából gyűjtött többszáz ízeltlábúkövület között volt egy poloskamaradvány, amely nemrégiben fel is keltette a szakemberek
figyelmét. A kövületet Kóbor Péter, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézet poloskákra szakosodott entomológusa, Szabó Márton, az MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának és az ELTE Őslénytani Tanszékének munkatársa, Szappanos Bálint, a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának munkatársa, valamint Artur Taszakowski, a lengyel Sziléziai Egyetem mezeipoloska-specialista kutatója vették tüzetesen górcső alá.

Magát a poloskakövületet még Szappanos Bálint fedezte fel egy évekkel ezelőtti terepbejárás során. Noha a példány állapota első ránézésre nem sok jót ígért, kellő mennyiségű kulcsfontosságú morfológiai bélyeg őrződött meg rajta ahhoz, hogy rendszertani helyzetét közelebbről is megvizsgálhassák a kutatók. A vizsgálatok eredményei alapján a példány a Cylapinae mezeipoloska alcsaládba tartozik, azon belül pedig egy új poloskanem új faját képviseli. A kutatócsapat az új faj nevét Pula falu nevéből, valamint a lelőhely (egyben a példány) korából rakták össze: Pulafulvius pliocenicus.

Az új faj beazonosítása számos ponton kiemeli a pulai lelőhely tudományos jelentőségét

A Cylapinae alcsalád ma egy trópusi-szubtrópusi elterjedésű poloska-alcsalád, így a kutatók azt feltételezik, hogy Európa középső és keleti régiójából (beleértve a Kárpát-medencét is) a pleisztocén lehűlés miatt tűnhettek el.

A munkából született tudományos publikáció a Palaeobiodiversity and Palaeoenvironments nevű szaklap hasábjain jelent meg.

Forrás: HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat