Megfeleződött a hollandiai pillangópopuláció három évtized alatt

A korábban gyakorinak számító fajok példányai egyre ritkábban figyelhetők meg Hollandiában. Az 54 rendszeresen vizsgált lepkefaj közül kilenc példányai, köztük a vonalas busalepke (thymelicus lineola) és az ezüstös boglárka (plebejus argus) esetében jegyeztek fel jelentős visszaesést. Egyes fajok, köztük a vérfű hangyaboglárka (phengaris teleius) pedig teljesen eltűntek az országból.

Noha a feljegyzések három évtizedes időszaka alatt 30 lepkefaj egyedeinek száma csökkent, 12 faj képviselőinek száma esetében vettek észre növekedést. Ezek közé egyebek mellett a kis szénalepke (coenonympha pamphilus) és a hajnalpírlepke (anthocharis cardamines) egyedei tartoznak.

Hollandiában a leggyakoribb 15 lepkefaj egyedszáma több mint 35 százalékkal csökkent az elmúlt évtizedekben. Ezek közé tartozik egyebek mellett a káposztalepke (pieris brassicae), melynek egyedei alapvető szerepet játszanak beporzóként vagy táplálékforrásként – emelték ki.

Tíz, Hollandiában jellegzetes úgynevezett gyeplepkefaj száma átlagosan 69 százalékkal csökkent 1992-hez képest, ami – a jelentés szerint – a gyepterületek romló minőségének tudható be. Közülük kiemelkedik a vörös szemeslepke (lasiommata megera), melynek populációja több mint 98 százalékkal esett vissza a három évtizedes időszak alatt.

A jelentés végezetül kiemelte, hogy a lepkepopulációk hollandiai csökkenésének legfőbb oka a megfelelő élőhelyek visszaszorulása és széttöredezettsége. A még meglévő élőhelyek többsége pedig egyre kevésbé alkalmas a pillangók számára, részben a nitrogén tartalmú csapadék miatt. A kémiai összetételű növényvédő szerek szintén hozzájárulnak a pillangók populációinak csökkenéséhez – közölte a holland statisztikai hivatal.