Két év alatt 12 ezer kilométert gyalogolt az elefánt

• EXO
• 2025. december 27.

Egy fiatal elefánt 12 000 kilométeres útja rávilágít arra, miért kulcsfontosságúak az ökológiai folyosók Afrikában.

Mozgástér nélkül nincs megoldás – mit tanít egy elefánt vándorlása?

Afrika déli részén az elefántok száma sok térségben nem csökken, sőt, helyenként kifejezetten növekszik. Ez elsőre jó hírnek tűnhet – a valóság azonban jóval összetettebb. 🌍

👉 Egyre kevesebb hely jut nekik, az élőhelyek feldarabolódnak, települések, utak és kerítések szabdalják fel a tájat. Az emberek és a vadon közötti határ egyre élesebb, ennek következményeit pedig mindkét fél megérzi.

Az ember–elefánt konfliktusok száma nőtt, és időről időre szélsőséges megoldások is előkerülnek. Ebbe a feszültségekkel teli környezetbe illeszkedik egy fiatal hím elefánt története, amely sokat elárul arról, merre lehetne tovább lépni.

Z16 – egy vándorlás tanulságai 🐘

Z16-et, egy fiatal bikát, két éve látták el nyomkövető nyakörvvel Zambiában. Azóta közel 12 000 kilométert tett meg, négy országon haladt át, és hat nemzeti parkot érintett.

Ez nagyjából háromszorosa a New York–Los Angeles távolságnak.

Az adatokból egyértelműen látszik:
👉 nem céltalan bolyongásról van szó.

Z16 olyan útvonalakat követ, amelyeket elefántgenerációk használtak évszázadokon át. Ezek a régi vándorutak ma ökológiai folyosókként maradtak fenn – keskeny, de létfontosságú átjáróként a vadon számára.

Miért kulcsfontosságúak ezek az útvonalak? 🌿

A Kavango–Zambézi Határon Átnyúló Természetvédelmi Terület (KAZA) öt országot fog össze, és a világ legnagyobb összefüggő elefántélőhelyének számít. Itt él a szavannaelefántok közel fele, mintegy 228 000 egyed.

Az olyan átjárók, mint a Sobbe-folyosó, lehetővé teszik, hogy az elefántok:

• évszakok szerint mozogjanak 💧🌾
• vízhez és táplálékhoz jussanak
• elhagyják a túlzsúfolt területeket

❗ Ha ezek az útvonalak eltűnnek, az állatok beszorulnak – a konfliktusok pedig elkerülhetetlenné válnak.

Amikor a természet útja embereken vezet át 🚜

A probléma ott kezdődik, hogy ezek a folyosók nem lakatlan területeken haladnak keresztül. A Sobbe-folyosó mentén élő gazdák számára az elefántok jelenléte mindennapos tapasztalat:

• letaposott földek
• álmatlan éjszakák
• állandó készenlét

Sokan nem engedhetik meg maguknak a masszív kerítéseket, ezért tűzzel és zajjal próbálják távol tartani az állatokat. Ez veszélyes, kimerítő – mégis a mindennapok része lett.

👉 Mindezek ellenére a helyi közösségek hozzáállása nem ellenséges.

Egy működő kompromisszum 🤝

A térségben élők:

• állami kártérítésben részesülnek
• munkát kapnak természetvédelmi programokban
• bevételhez jutnak a közösségi alapú természetgazdálkodásból

A szabályozott trófeavadászat bevételeit például falvak villamosítására fordították.

Ez nem az elefántok kiszorításáról szól, hanem egy olyan együttélési modellről, amelyben az emberek is látják az értelmét annak, hogy a vadon jelen van.

Egy helyi vezető szavaival élve:
👉 az elefántok azt jelzik, hogy a táj „még él”.

Mozgástér nélkül nincs jövő

A kutatások szerint különösen fontos lenne a nőstények és családi csapataik mozgását segíteni. Számukra a kerítések, folyók és az emberi jelenlét sokkal nagyobb akadályt jelentenek, mint a magányos bikák számára.

A szakemberek szerint nem elég néhány kijelölt folyosó.
👉 Olyan tájhasználatra van szükség, ahol az élőhelyek nem elszigetelt szigetek.

Z16 több ezer kilométeres útja nem csodát mutat, hanem egy egyszerű igazságot:
ha az állatoknak van hova menniük, sok feszültség magától oldódik.

A kérdés csak az, hogy
🟢 hagyunk-e nekik elég teret,
🟢 és hajlandók vagyunk-e együtt élni velük.

Forrás: planetz.hu