Mindkét tanulmány hatalmas mennyiségű genetikai információt dolgozott fel régészeti bizonyítékokkal együtt – számol be róla a Phys.org. Megkérdőjelezték a házimacskák terjedésének eddig idővonalát, valamint kulturális és vallási tényezőkre is bizonyítékokat találtak, amelyek kulcsfontosságúak lehettek a macskák háziasítása és betelepítése szempontjából.
A macskák már régóta gondolkodóba ejtik a régészeket. A csontvázuk szerkezete és a leggyakoribb mitokondriális DNS markereik jelentősen átfednek a vadonélő rokonaikkal.
Ezer évvel később lépett Európába az első macska, mint gondolták
A Tor Vergata Egyetem által vezetett kutatás az ősi genetikai anyagokat elemezve 97 különböző ásatási helyről származó macskát vizsgált meg, melyek Európából, Anatóliából, valamint olasz, bolgár és észak-afrikai múzeumokból származtak. Eredményeik alapján a csak házi macska ősökkel rendelkező állatok a Kr.u. első században jelentek meg Európában. Ez ezer évvel későbbi időpont, mint ahogy azt korábban feltételezték.
Az Exeteri Egyetem csapata által publikált cikk egy kissé más idővonalat vázol fel a macskák elterjedésére. Ez a kutatás 2416 ősi macskacsontot vizsgált 206 különböző ásatási területről. A morfológiai adatok és a genetikai leletek összevetésével arra a következtetésre jutottak, hogy a házimacskák már az Kr.e. első évezred elején, a római terjeszkedés csúcspontja előtt megjelentek Európában. A házimacskák szerintük is Tunéziából érkezhettek.
Nem megtűrt segítők voltak: istenekként tisztelték őket
A korábbi elméletek szerint a macskák háziasítása elsősorban praktikus okokból történt. Levadászták a rágcsálókat a gabonatárolók körül, ami a korai mezőgazdaság számára igen előnyös volt. Azonban a mostani kutatások rámutatnak, hogy kulturális és vallási tényezők is erősen szerepet játszhattak abban, hogy őseink magukhoz vették a macskákat.
Az északi mitológiában Freyja istennőt kötötték hozzájuk, ami arra utal, hogy a spirituális és rituális hiedelmek segítettek a macskák elterjesztésében a világ számos pontjára.
Mindkét tanulmányban előtérbe kerül a betelepített házimacskák és az őshonos európai vadmacskák keveredése. A bizonyítékok arra utalnak, hogy vadmacska-populáció csökkenése az Kr.u. első évezredben kezdődött. Oka vélhetően kompetíció, a hibridizáció és a betegségek terjedése volt.
Bár a két vizsgálat nem ért egyet a házimacskák érkezésének pontos időpontja és elterjedési útvonala terén, mégis vannak közös pontok. Ebből a legfontosabb, hogy a macskák háziasítása és elterjedése Európában nem olyan régen történt, eddig gondoltuk, és a mezőgazdaság helyett a kulturális és vallási tényezők jóval nagyobb szerepet kaptak benne.
Az eredmények megcáfolják azokat a feltételezéseket, amelyek szerint a macskák mindenütt jelen voltak a neolitikus településeken. Azt is kiemelik, hogy a kizárólag mitokondriális markerekre alapozott kutatás nem elég ahhoz, hogy a háziasítás minden részét megismerjük.
Ezek a tanulmányok együttesen jelentősen megváltoztatják az emberiség egyik legismertebb társáról alkotott képünket. Nem csendben, a korai földművesek nyomába szegődve hódították meg a kontinenst. Valószínűleg több hullámban kerültek Európába Észak-Afrikából, és a hagyományok, vallási szokások is fontos szerepet játszottak ebben.
