Fido, a hűséges kutya története

• Jó hírek, Kutya-Macska
• 2026. január 2.

A második világháború megannyi fájdalmas történeteket hagyott maga után. Ezek közül az egyik legmeghatóbb Fido, egy kóbor kutya története, akinek rendíthetetlen hűsége máig példaként szolgál.

1941 novemberében Carlo Soriani, egy toszkán téglagyári munkás hazafelé tartott, amikor az út menti árokban egy sérült kutyára bukkant. Megszánta az állatot, hazavitte, és feleségével együtt gondosan ápolta, míg fel nem épült. Az új családtag a Fido nevet kapta, amely a latin fidus szóból ered, jelentése: „hűséges”.

Miután Fido felgyógyult, különleges napi rutint alakított ki. Minden reggel elkísérte Carlót a buszmegállóig, ahonnan a férfi munkába indult, délután pedig ugyanott várta őt, határtalan örömmel fogadva gazdáját. Ez a szokás két éven át, megszakítás nélkül ismétlődött.

1943. december 30-án azonban a történet tragikus fordulatot vett. Egy szövetséges bombatámadás során a téglagyár megsemmisült, és Carlo Soriani életét vesztette. Fido azonban erről mit sem tudott.

Másnap – és azután is – nap mint nap kiment a megállóba, remélve, hogy egyszer csak újra feltűnik szeretett gazdája.

Fido 14 éven keresztül, összesen több mint ötezer alkalommal várta Carlo visszatérését. A kisváros lakói meghatottan, gyakran könnyes szemmel figyelték a kutyát, aki rendületlenül hitt. 1957-ben Borgo San Lorenzo polgármestere aranyéremmel tüntette ki Fidót, a gazda özvegyének jelenlétében, elismerve a kutya példátlan kitartását és hűségét. Ugyanebben az évben a város szobrot is állított neki, amely ma is emlékeztet erre a rendkívüli történetre.

Fido élete 1958. június 9-én ért véget, miközben – ahogy mindig – a megállóban várta gazdáját.

Forrás: Magyar Állatvédelem