Cserebogár – Látta már valaha, hogy miből lesz?

• EXO
• 2025. június 20.
• 4

Elsőként szögezzük le, hogy többféle cserebogár létezik, ám mind közül a májusi cserebogár a legismertebb. A rovarok osztályának és a ganajtúrófélék családjának alcsaládjáról van szó, amelybe 28 élő nemzetséget sorolhatunk.

A földben élő lárvák, pajorok eleinte humuszt, később gyökereket fogyasztanak. A pete a nedves talajban kel ki, majd évekig ott él lárvaformában. Mivel a gyökereket rágja, így kártevőként tartják számon. A májusi cserebogár (Melolontha melolontha) májustól júniusig él és repked szerte a világban.

Előtte azonban a talajban tengeti napjait. A lárva fejlődése függ a hőmérséklettől, a talaj humusztartalmától és nedvességétől. Meglehetősen hosszan él a föld alatt: két évig egy méter mélyen rágcsál, mozog, létezik. A legkártékonyabb az idős lárva. Egy lárva kora fejének mérete alapján határozható meg. A harmadik év nyarán bebábozódik, majd kifejlődik az imágó, és még egy telet a föld alatt vészel át. Ezután feljön párosodni, a rajzás végén petét rak, és ezzel elrepül az örök vadászmezőkre.

A májusi cserebogár, a legismertebb fajta

Minden növény, így bármilyen kultúrnövény, gyümölcsfa, zöldség stb. gyökerét elfogyasztja, ezért nincs valami jó kapcsolata az emberrel. Az alacsonyabb fekvésű, könnyen melegedő, kötött talajokat kedveli igazán, itt tömegesen előfordulhat. A hímek és a nőstények viszonylag könnyen megkülönböztethetők: lemezes csápjuk miatt a hímek jóval nagyobbak. Ennek a méretbeli különbségnek oka is van, hiszen a hímek így találják meg a nőstényeket.

A lárvák étvágya igen nagy, de a kifejlett cserebogarat is károsnak minősítik. A középkor óta irtjuk, sőt receptek is köthetők hozzá. 1911-ben egy 18 km²-es erdőből 20 millió példányt szedtek össze.

Szót kell ejtenünk a cserebogár ökológiai jelentőségéről is, hiszen rengeteg állat táplálékául szolgál, különösen imágóként. Éppen ezért az irtásuk sok esetben káros, hiszen a madarak, a vad- és haszonállatok számára is értékes tápanyagokat tartalmaznak.

Életének különböző szakaszai

A cserebogárpajor mindenki számára ismerős, aki ásott már valaha a kertjében. De vajon azt is tudja, életének éppen mely szakaszában lévő cserebogárral van dolga? Az életszakaszok hosszúak és jól elkülöníthetők. Az alábbiakban lépésről lépésre áttekintjük a cserebogár életciklusát:

1. Pete

A nőstény bogár májusban vagy júniusban rakja le tojásait a laza szerkezetű, napsütötte talajba. Egy nőstény akár 60–80 tojást is elhelyezhet, 10–20 cm mélyen. A petékből kb. 4–6 hét alatt kelnek ki a lárvák.

2. Lárva (cserebogárpajor)

A lárva vastag testű, fehér színű, C-alakú, barna fejű. Erős rágókkal kebelezi be a növényi részeket. Három évig fejlődik a talajban, ő a fő kártevő. A cserebogárlárva többször vedlik, és télen fokozatosan egyre mélyebbre húzódik a talajban (akár 60–80 cm mélyre is).

3. Báb

A harmadik év nyarán a kifejlett lárva bábállapotba kerül (július, augusztus körül). A báb barnásfehér, mozdulatlan, és 4–6 hét alatt alakul át imágóvá. Ez az átalakulás ősszel a talajban történik, itt is vészeli át a telet.

4. Imágó (kifejlett bogár)

A kifejlett bogár már ősszel életre kel, de a talajban telel át. Tavasszal (általában április végén, májusban) jön elő. Élettartama imágóként mindössze 4–6 hét. Táplálékát a fák (tölgyek, bükkök, gyümölcsfák) levelei jelentik. Jelentős lombrágó. Párosodás után a nőstények ismét petét raknak, és a ciklus kezdődik elölről.

Rajzása

A rajzás a szaporodási időszakban a kifejlett bogarak (imágók) tömeges, szinkronizált előjövetele, kirepülése a talajból. Ez az időszak különösen kritikus, mivel a bogarak ilyenkor párosodnak, táplálkoznak, majd petéket raknak.

Maga a rajzás április végétől június elejéig tart, de ideje az aktuális időjárási viszonyoktól is függ, hidegben eltolódhat. A rajzás csúcsa május első felére esik, innen származik a „májusi cserebogár” elnevezés. A cserebogarak a melegebb napokon naplemente körül a legaktívabbak, ekkor figyelhető meg a legtöbb példány.

Igazán nagy tömegű rajzás 3–4 évente fordul elő, ilyenkor csak úgy zsong a cserebogaraktól a bokrok, fák teteje. A köztes évben is lehet rajzás, bár kisebb mértékű. Főként erdőszéleken, réteken, gyümölcsösökben, parkokban és mezőgazdasági területeken rajzanak.

Mit eszik a cserebogár?

A cserebogárpajorok a növények gyökereit fogyasztják. Különösen szeretik a gyümölcsfacsemeték gyökérzetét, a burgonya gumóját és a szőlő, az eper, a répa gyökérrészeit.

A kifejlett cserebogarak lombos fák levelein, főként tölgyön, nyáron, bükkön, hárson élnek, de szeretik a gyümölcsfák (alma, szilva, cseresznye), illetve a dió és az akác leveleit is. Ez a tulajdonságuk érthető módon nem teszi őket vonzóvá, sokszor hatalmas kárt tudnak tenni a gyümölcsösökben.

Hogyan lehet védekezni a cserebogár ellen?

Le kell szögeznünk, hogy a rossz marketing mögött pozitívumok is állnak. Hiszen fontos táplálékforrásként tekinthetünk a cserebogárra, rengeteg rovarevő állat számára óriási jelentőségű.

Emellett azonban az imágók rövid idő alatt képesek nagy mennyiségű lombot lerágni. A lárvák (pajorok) pedig éveken keresztül károsítják a gyökereket, így okozhatnak gyümölcsfa-, szőlő- vagy fűpusztulást is.

Ökológiai védekezési lehetőségek

A cserebogárra mindig úgy tekintünk, mint vérmes kártevőre, hiszen táplálkozása révén mindent tönkretehet. Kivéve akkor, ha egy jól beállított ökológiai kertről beszélünk, ahol a cserebogárnak esélye sincs. Az alábbi javaslataink vannak:

• Tápnövények változatosságának növelése: Ne legyen egyszerre nagy mennyiségű lombos növény a kertben, és a változatosság is remek védelem.
• Madárbarát kert: A cserebogár kiváló táplálék például a seregélynek vagy a rigónak.
• Talajforgatás ősszel: A lárvák ilyenkor közelebb vannak a felszínhez, így csökkenthető a számuk.
• Biológiai készítmények: Fonálférgekkel vagy rovarpatogén gombákkal védekezhetünk ellenük.

Persze nézhetjük azt is, hogy a 19. században elegánsan megették őket: „végy fél kiló cserebogarat, távolítsd el a lábait és a kitinpáncélját, majd helyezd sercegő vajba, és pirítsd meg! Csirkealaplével öntsd fel, adj hozzá egy kevés borjúmájat, és főzd puhára! Az omlósra főtt cserebogarat pirítóssal és apróra vágott metélőhagymával tálald!” Ha nem próbálná ki ezt a meglehetősen egyedi receptet, hagyatkozhat a cserebogár természetes ellenségeire is.

A madarak kertbe csalogatása például adu ász: a cserebogarat imádja a seregély, a varjú, a szarka, a rigó, a fakopáncs, a bagoly, a gólya, mindannyian örömmel elfogyasztják a kifejlett bogarakat és pajorokat is. De tarthat tyúkokat és kacsákat is: kiváló pajorvadászok, ha kijárnak a kertbe. Bátran bízhat az emlősökben is: a sün, a vakond, a cickány, a róka megeszi a pajorokat is.

Kevésbé ismert cserebogárfajták

Júniusi cserebogár (Amphimallon solstitiale)

• Színe: világosabb, homokszínű, barna.
• Mérete: 1,2–2 cm.
• Rajzása: június–július.
• Lárvája: 2 évig fejlődik.
• Kártétel: gyep, dísznövények, kisparcellás kerti kultúrák gyökerei.

Zöld cserebogár (Anomala vitis)

• Színe: fémesen zöld, néha bronzos árnyalattal.
• Mérete: kb. 1–1,2 cm.
• Rajzása: nyár közepe, vége.
• Kedvelt tápláléka: virágok, puha levelek (pl. rózsa, szőlő, gyümölcsfák).
• Kártétel: gyakran rágja a szőlőleveleket, a virágokat – de nem tartozik a legsúlyosabb kártevők közé.

Erdei cserebogár (Melolontha hippocastani)

Rokon faj: a májusi cserebogár közeli rokona, de eltérő az élőhelye, és részben eltérő viselkedést mutat.

• Színe: barna, fekete mintázattal.
• Mérete: 2–2,5 cm.
• Rajzása: májustól júniusig, főként erdei, dombvidéki területeken.
• Élőhelye: lombos és tűlevelű erdők, különösen homokos és kavicsos talajú vidékeken.
• Kedvelt tápláléka: fák (pl. tölgy, bükk, vadgesztenye) levelei és gyökerei.
• Kártétel: erdőgazdálkodásban a fiatal facsemeték gyökereit és lombját is veszélyeztetheti. Talajlazító tevékenysége viszont előnyös is lehet.

Kalló cserebogár (Polyphylla fullo)

Ritkább faj, a nevét onnan kapta, hogy szárnyfedőin apró, kallószerű fehér pettyek vannak.

• Színe: sötétbarna alapszínű fehéres foltokkal, bozontos lábakkal.
• Mérete: nagy, 3–3,5 cm hosszú.
• Rajzása: nyár közepén, különösen meleg, száraz esték után aktívak.
• Kártétel: ritka előfordulása miatt nem számottevő gazdasági károkozó, de erdős területeken gyökérrágással kárt tehet a fiatal fákban.

Összefoglalva: a cserebogár valóban kártevő, de többféle humánus eszközzel védekezhet ellene. A természetben nem minden fekete és fehér: a nagy számban megjelenő élőlényeket sok más élőlény fogyasztja, ezért létezésük hasznos lehet. A cserebogár éppúgy a természet része, mint más, jobban kedvelt élőlények, ezért nem kell gyűlölni azért, mert a táplálkozása nem éppen az ember érdekeit szolgálja. A természetes ellenségei sokat segíthetnek, fókuszáljon rájuk!

Forrás: greendex.hu