Az Aggteleki Nemzeti Park állatvilágáról

• EXO
• 2025. december 23.

Az Aggteleki Nemzeti Parkot elsősorban az élettelen természeti értékek, a felszíni formák és a barlangok megóvása érdekében hozták létre.

A barlangok kedvezőtlen feltételeket kínálnak az élőlények számára, így az itt megtalálható fajok száma nagyon csekély a felszíni élőhelyekéhez képest. Közülük kiemelkedő jelentőségűek egyes denevérek, melyek téli vagy nyári szálláshelyként, illetve szaporodási időszakban keresik fel a barlangokat. A Baradla-barlangban leggyakrabban a kis patkósdenevér látható, de ritkább rokona, a kereknyergű patkósdenevér is jelentős számban telel itt. A valódi barlanglakó fajok kivétel nélkül gerinctelenek, közöttük bennszülött fajokat is találunk, mint a szemercsés vakászka, az aggteleki vakbolharák, vagy a magyar vakfutrinka.

A felszíni élővilág összetételét és fajgazdagságát meghatározza, hogy a Kárpát-medence két nagy életföldrajzi egységének, a Pannonicumnak és a Carpathicumnak a határán helyezkedik el, hatásaik itt találkoznak. A Kárpátok közelsége miatt sokkal több magas hegyvidékre jellemző fajjal találkozhatunk, mint azt a terület tengerszint feletti magassága és inkább dombvidéki jellege alapján feltételeznénk. A száraz, meleg, meredek, sziklakibúvásos, déli kitettségű oldalak ugyanakkor mediterrán jellegű élőhelyek.

A karsztvidék felszínének háromnegyedét erdők borítják, melyek legnagyobb része gyertyános tölgyes. Itt él hazánk legnagyobb termetű bogara, a szarvasbogár. Számos lepkefaj hernyója a tögyesek elegyfáin él, ilyen a nagy színjátszólepke, vagy a nagy nyárfalepke. A zárt, háborítatlan erdőkben fészkel a fekete gólya, a parlagi sas, illetve a békászó sas. A holtfában gazdag, idős erdőkben a fehérhatú fakopáncs is megtalálható. A nemzeti park nagyvadakban gazdag terület. Az utóbbi évtizedekben telepedett meg újra a farkas és a hiúz, mellettük néha kóborlóként a barna medve is előfordul. A vadmacska gyakrabban látható, ennek állományát az elvadult házimacska egyedekkel való kereszteződés fenyegeti. Idősebb állományok odvas fáiban fontos erdőlakó denevérfajok is élnek, mint a nagyfülű denevér.

Bükkösök a magasabb karsztfennsíkokon vagy az északi kitettségű hegyoldalakon fordulnak elő. A bükkösökben számos hegyvidéki elterjedésű állatfajt találunk: ilyen például a kék meztelencsiga. A bogarak közül a karsztfennsíki öreg bükkösökben él a havasi cincér. A madarak közül sokszor szintén öreg bükkösökben bukkan fel az uráli bagoly, ugyanitt jellegzetes fészkelő az odúlakó kék galamb és a kis légykapó.

A déli kitettségű, meredek sziklás lejtőkön, sekély talajon molyhos tölgyeseket találunk. A molyhos tölgyön él a tél végén repülő Anker
araszoló. Itt fészkel a bajszos sármány és általában a császármadár is.

Az Aggteleki-karszton a fenyvesek nem számítanak őshonos erdőknek, jelenlegi állományait telepítették. Ezen erdőkhöz kötődik a búbos cinege, a kormosfejű cinege és a keresztcsőrű. Az utóbbi években – főleg télen – egyre gyakrabban látható Európa legkisebb bagyolyfaja, a törpekuvik is.

Az Aggteleki-karszton a különféle gyepek borítása töredéke az erdőkének. Szembetűnőek a fátlan, talajtakaróval alig fedett, sziklakibúvásos oldalak, melyeken sziklagyepeket találunk. Ezek jellegzetes faja a pannongyík. A vastagabb talajréteggel fedett déli oldalakon fajgazdag lejtősztyepprétek alakultak ki. Kiemelendő fajai a fűrészlábú szöcske, a magyar tarkalepke vagy a rablópille. Jellemző madárfaja a földön fészkelő erdei pacsirta. A karsztfennsíki hegyi rétek jellegzetessége az erdélyi kurtaszárnyú szöcske és az álolaszsáska. A rövid füvű legelők, kaszálók ritkuló faja az ürge. A fedett karszt mocsárrétjeinek és láprétjeinek jellegzetessége a vérfű hangyaboglárka és a nagy tűzlepke. Madarak közül az elsősorban a Bódva-völgy mocsárrétjein élő haris emelendő ki.

Az Aggteleki-karszt felszíni vizekben meglehetősen szegény. A vízfolyások kiemelendő fajai a tiszai ingola és a Petényi márna, forrásokban pedig a tornai patakcsiga.

Forrás: Aggteleki Nemzeti Parkot