Terápiás kutyák az iskolában

• Kutya-Macska
• 2025. március 18.
• 15

Egy pedagógus a fogyatékkal élő gyerekek számára más megközelítést keresve a terápiás kutyákhoz fordult.

Mindennek egy évtizede, mostanra pedig programja már országos modellnek számít, és mintegy 100 iskola mentora lett.

Shana Caputo, a középiskolai nyelvtantanár óvatosan húzza a pórázt a philadelphiai iskolában, hogy vezesse a négylábú „tansegédet”: a nagy svájci havasi kutyát, Skye-t.

Caputo egyike annak a közel három tucatnyi munkatársnak, akiknek képesítésük van Skye és társa, Hope, az Absecon Public Schools terápiás kutyáinak kezelésére. A kutyák jelenléte megnyugtatja a szorongó tanulókat, akik az olvasási nehézségektől, vagy éppen a hangos olvasástól félnek.

A kutyák nagyon népszerű tagjai a tantestületnek a H. Ashton Marsh Általános Iskolában és az Emma C. Attales Középiskolában is, ahol a két négylábú a hét három tanítási napján is osztályokat, kiscsoportos órákat és tanácsadási foglalkozásokat látogat.

„Kellemes változatosság, különösen a középiskolás diákok számára” – mondta Caputo. „Sok diák alig várja, hogy láthassa a kutyákat.”

Egy nemrégiben tartott délelőtti órán, amely az ókori Rómáról szólt, Caputo Skye-al a nyakában járkált a speciális tanteremben. A kutya időnként szünetet tartott, és a padlóra huppant. Néha kíváncsiságból megszaglászott egy szekrényt, ahol Caputo a diákoknak szánt rágcsálnivalókat tárolja. Ám ebből a kutyáknak munka közben nem adnak.

Az általános iskolai szárnyban egy másik feladat miatt Skye a szőnyegpadlón ül Lisa Maletta tanárnő osztálytermében, ahol az első osztályosok egy kis csoportja szavakat párosított fonetikus kártyákkal. Amikor egy kártya hiányzott, a tanárnő tréfásan Skye-hoz fordult:

„Uram, maga rejtegeti a kártyát?” – kérdezte tréfásan, miközben kihúzta a 140 kilós kutya alól a kártyát.

és

Maletta elmondta, hogy a diákjai jobban koncentrálnak és jobban figyelnek, amikor a terápiás állatok az osztályteremben vannak.

Daniel Dooley egy évtizeddel ezelőtt, a Cumberland megyei Commercial Township iskolai körzet tanáraként kezdte el a háziállat-terápiás programot Skye-al, miután kutatta a terápia előnyeit. Ezzel szeretett volna kipróbálni egy másfajta megközelítést, hogy a fogyatékkal élő diákokkal is – akik a beiratkozottak közel egyharmadát teszik ki – megkönnyítse a foglalkozást.

„Az emberek azt hitték, hogy őrültek vagyunk” – emlékezett vissza Dooley. „De mi megkockáztattuk a dolgot.”

Dooleynak akkor fordult meg a fejében a háziállatok terápiás célú felhasználásának ötlete, mikor édesapja 2005-ben rehabilitációs intézetbe került, és kétségbeesetten hiányzott neki angol bulldogja. Miután a kutyát szolgálati kutyának minősíttette, Dooley végre elvihette őt látogatóba. Láss csodát, nem csupán az apja volt boldog, hanem a többi beteg is. Ekkor gondolkodott el azon, hogy vajon ez hasonló hatással lenne-e a diákokra? Mint kiderült: igen.

„Remekül érzékeli az érzéseiket” – mondta Dooley, aki azt is elárulta, hogy a hatás eleinte számára is megdöbbentő volt, de segített az iskoláknak a diákok szociális, érzelmi és mentális egészségügyi szükségleteinek kezelésében. Az első osztályosok olvasási eredményei javultak, és a viselkedési problémák is csökkentek. Ha egy tanulót „válsághelyzetben” az egyik kutyával különszobába küldenek, általában 1-2 percen belül megnyugszik, és visszatérhet az osztályterembe. Kutyák nélkül ez átlagosan 17 percbe kerül.

Ráadásként Skye feltétel nélküli szeretete egy nehéz beszélgetés során ráveheti a gyereket, hogy megnyíljon egy érzékeny témáról, mondta Mary Alvarado, egy általános iskolai tanácsadó. „A kutya lebontja a gátakat, remekül érzékeli az érzéseiket” – magyarázta.

A „kutyás fickó” néven ismert Dooley programja országszerte modellé vált a pedagógusok számára, és mintegy 100 hasonló programmal rendelkező iskolát mentorál.

Amikor nem dolgoznak, a kutyák Dooleyval, feleségével és 2 éves kisfiával élnek. Vele járnak munkába, és a nap végén visszaviszik őket az irodájába. Ugyanis az iskolai órák alatt távolságot tart a kutyáktól, hogy ne vonja el a figyelmüket.

Dooley úgy véli, a program jót tett a diákjainak. „Bármit megteszek, hogy egy gyerek napját feldobjam.”

Forrás: The Philadelphia Inquirer