A rendőrkutyák gondozója és az idős ebek napközije

• Jó hírek, Kutya-Macska
• 2025. december 16.

Willi Krisztina a Budaörsi Rendőrkapitányság kutyagondozója. Azt mondja, a szakemberek, kiképzők munkáját segíti, de egy kutyamentő egyesület tagjaként szegény sorsú emberekhez, olykor hajléktalanokhoz is jár, hogy gondozza kedvenceiket. Tervei között szerepel idős kutyák számára egy napközi is.

Történelemtanári végzettséggel tizenkét éven át dolgozott a Magyar Rádiónál, ahol sport- és magazinműsorokat készített, de állatvédő témában is hallathatták a hangját. Kisember – jó ember című műsorában olyan embereket mutatott be, akik sokat tettek az állatokért. Megszólaltatott például egy nyugdíjas szemorvost is, aki Cegléd környékén kizárólag azért vásárolt tanyát, hogy méltó körülményeket biztosíthasson mentett kutyáinak.

Idővel Krisztina maga is a nehéz sorsú ebek mellé sodródott. Először hat bizonytalan jövőjű kutyát mentett meg: volt köztük talált állat, túlszaporulat miatt hajléktalanokhoz kerülő eb, valamint olyan is, akit hajléktalanok gondoztak egészen addig, amíg valaki fel nem gyújtotta az erdei viskójukat. A kutyák sokszor különös, szinte kalandos módon kerültek hozzá. Mint mondja, ő soha nem választott kutyát – az élet mindig úgy hozta, hogy ők választották őt.

Ezzel párhuzamosan csatlakozott a CHIPet Csapat Kutyamentő Egyesülethez, amely Budafok–Tétény és környékén bajba jutott, elkóborolt vagy gazdátlan kutyák mentésével, hazajuttatásával és ellátásával foglalkozik. Emellett rendszeresen segít idős, beteg vagy nehéz sorsú embereknek is, akik már nem képesek megfelelően gondoskodni a kutyájukról, de érzelmileg erősen kötődnek hozzájuk. Amennyiben az állatok ellátásához anyagi segítségre van szükség, az egyesület pályázati források bevonásával igyekszik támogatást nyújtani.

2023 augusztusa óta rendőrségi kutyagondozóként dolgozik Budaörsön. Feladatát úgy foglalja össze: ő felel a rendőrségi szolgálati kutyák jólétéért. Nem kiképző, és nem végez szakmai munkát velük, de mindent megtesz azért, hogy a kutyák jól érezzék magukat. Különösen fontos szerepe van a nyugdíjazás előtt álló szolgálati ebek életében. Megtanítja őket sétálni, hiszen nyomkeresőként korábban ösztönösen húzták vezetőjüket a cél felé. A szolgálat vége felé azonban meg kell tanulniuk a „civil életet”: alkalmazkodni a városi környezethez, játszani, és egyszerű, hétköznapi kutyaként létezni.

Történetekből nincs hiány. Egy alkalommal Budafokon egy bull testvérpár tartott sakkban egy férfit, aki emiatt ki sem mert lépni a házából. Bár rendőröket hívott, végül Krisztina és a nála lévő jutalomfalatok „szerelték le” a két, egyenként negyvenkilós, feldühödött kutyát. Máskor egy idős, vak kutya tévedt el, akit rendőri segítséggel kellett hazajuttatni. Előfordult az is, hogy Budaörsön egy nagyon idős, chip nélküli kutyára bukkant. Úgy érezte, az állatot mindenképpen haza kell vinni, hogy ne egy menhelyen, magányosan fejezze be az életét. Szórólapokat készített, járókelőket kérdezett, és azon a napon tíz percet késett a munkahelyéről – ám mivel egy kóbor kutya közlekedésbiztonsági kockázatot is jelenthet, ebből végül nem lett probléma.

Tervei között szerepel egy idős kutyák számára létrehozott napközi, hiszen sok gazda nem meri hosszabb időre magára hagyni idős kedvencét. Emellett szívesen részt venne gyermekek állatvédelmi oktatásában is.

Jelenleg a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogi szakokleveles állatvédelmi képzésére jár, hogy még mélyebb elméleti és gyakorlati tudást szerezzen. Ahogy fogalmazhatnánk: saját fejlődése érdekében – és mindenekelőtt a kutyák javára.

Forrás: police.hu – T. Z.
Fotó: Szabó Gabriella